Lacus levele

Sokat gondolkoztam azon, hogy belekezdjek-e ebbe a levélbe, jelenleg Spanyolországban vagyok edzőtáborban a szegedi csapattal. Ez a 10. évem ebben a sportágban, nem hiszem, hogy nagy öregnek számítanék, de úgy gondolom olyan tapasztalatot szereztem, amit muszáj elmondanom, leírnom. Ma reggel evezgettem Sevillában, és körülnéztem. Lehet, hogy sok embernek, nem nagydolog, ha külföldön jár, de nekem ez hatalmas élmény. Elgondolkoztam azon, hogy merre is jártam eddigi életemben és, hogy hány fantasztikus versenyen vettem részt, hogy eljátszották nekem a Himnuszt, azt hiszem, ennél nagyobb elismerésre nem vágyhat az ember. Továbbgondolkoztam, érzem, hogy életem egy fontos szakaszához értem, talán kezd benőni a fejem lágya. A jövő hónapban töltöm a 20. születésnapom, és talán kezdek rájönni arra, hogy mik is a valódi értékek az életben. Páran kérdezhetik most, hogy mit szeretne Lacus, meg, hogy miért is fontos ezt nekünk tudni. Azért mert mindent nektek köszönhetek, most már tudom. Tudom, hogy nélkületek nem ment volna, azt a szeretetet, törődést, amit kaptam, soha nem fogom tudni meghálálni, kevés ahhoz ez a pár sor. Ti adtatok nekem egy álmot, egy életet. Minden nap, volt valaki, aki hozzám szólt egy pár kedves szót, ezek a szavak felbecsülhetetlen értékűek, akkor még nem éreztem, de most igen, hogy ezek a szavak segítettek a nehéz napokon, edzéseken. Még mindig elég csak arra visszagondolnom, hogy hányan bíztattak a mindennapokban, vagy hányan öleltek meg a versenyek után. 2004.-ben 3. lettem az Országos Bajnokságon 1000méteren, életem meghatározó momentuma volt ez, Sovány, aki azt mondta, meg se nézi a futamom, már 500 méternél fent volt és végig futotta mellettem a távot, és közbe üvöltött. Nagyon ritkán hallok valamit is a nézőtérről, de ezen a napon olyan volt mintha ő is tolná a hajómat, sok erőt adott. Mikor kiszálltam Matyi megölelt és a kezembe nyomta a piros Speedo atlétáját, amit, még ha jól emlékszek a 80-as évek környékén készíttetett a klub, megölelt és azt mondta, hogy megérdemlem. Nehéz szavakkal leírni mennyit jelentett és jelent ez nekem. Bátran kimerem jelenteni, hogy nincs még egy ilyen klub, elég sok egyesületben megfordultam már, de mindenhol, csak a széthúzást láttam. Ha visszagondolok, az otthon eltöltött éveimre sokszor meghatódok, remélem egyszer azok a srácok is tudják majd ennyire értékelni azt a szeretet, amit ott kapnak, mint ahogy most én. A mi kis klubunk egy igazi család, és ebben van az igazi erő, mondhatja akárki, hogy ez egy kis egyesület, de itt tiszta szívvel, érdekek nélkül foglalkoznak az emberrel. Persze fontos az eredményesség is, de nem a szeretet feltétele. Minden értéket, amit magaménak tudhatom, a klubtól, a sportágtól kaptam, ahogy Gyuri bácsi is fogalmazott egyszer, a Békésszentandrási kajakosok meg tanulnak a célig evezni. Mi kell ennél több? Fontosnak találom itt megemlíteni a családom szerepét, hiszen ha ők nem állnak mellettem és nem támogatnak erőn felül, most nem tartanék itt. Nehéz külön választanom a szentandrási kajakosokat és a vérszerinti rokonaimat, ha a családra gondolok, hiszen hányszor volt olyan, hogy reggel arra keltem, hogy Badar unatkozott otthon és átugrott felébreszteni, hányszor utaztam Pufi bácsival meg Sopekkel Csongrádra, Szegedre, Tatára vagy Dunavarsányba, úgy éreztem mindenki saját fiaként szeretett, és támogatatott. Én egyedül, nélkületek nem vagyok erős, csak veletek lehetek az. Hiányzik minden perc, amit a klubban töltöttem. Mindig új erőre kapok, ha arra a sok gyönyörű emlékre gondolok, amit átélhettem veletek. Csak visszagondolok Pufi bácsi intő szavaira az alkohollal kapcsolatosan, és nevetek, mert miután megdorgált elmesélt egy pár sztorit és végül kiderült, hogy közel hasonló idősek voltunk. Ezúton is üzenem Pufi bácsi, hogy nagyon ritkán iszok alkoholt és akkor sem sokat, tudom, hogy ez a versenyzői karrierembe kerülhet. Pufi bácsitól tanultam meg a leghatásosabb versenyzési taktikát is, elindulni, ahogy csak tudok és aztán fokozni az iramot, majd finishelni! Biztos az arany érem! Ha valaki szeretne kicsit jobb időt futni egy adott távon, csak kérje meg Qfert, hogy biciklizzen mellette, olyan hatalmas lelkesedés van benne, ami magával ragad, és mindent ki fogsz adni magadból. Sokszor nem díjaztam, de belátom hatásosak voltak azok az edzések, és az a mondat: Gyerünk Lacus, fél lábbal a dobogón vagy! Amikor elkeseredek, vagy belefáradok, kicsit a szegedi életbe csak felhívom Soványt, hogy esetleg lenne-e egy hely számomra a csapatban, mert szeretnék kicsit otthon kajakozni, és egy hét után már ismét szép a világ. Különös kapcsolat a mienk, soha nem állt hozzám ilyen közel edző. Persze nem mindig volt fenékig tejfel az élet otthon sem, követtem el hibákat, de Petár és Baga igyekeztek a helyes irány felé terelni. Köszönettel tartozok. Nem szeretném tovább untatni a társaságot, ezernyi történet kavarog még a fejemben, sajnos most nincs alkalmam mindenkinek megköszönni, de nem is hiszem, hogy egy köszönömnél most többet tudnék adni. Köszönöm mindenkinek! Bízok benne továbbra is, habár már nem a klub színeiben versenyzek, kicsit még mindig a saját versenyzőtöknek éreztek. Bármikor, bármiben segíteni tudok, ígérem, hogy számíthat rám mindenki, akár a klub legfiatalabb versenyzője is, hiszen én is mindent megkaptam tőletek. Örülök, hogy ebben a klubban nevelkedhettem fel, és remélem, még büszkévé tehetlek titeket! Kissé talán szokatlan tőlem ez a levél, de távol kerültem az otthonomtól, 6 hétig Spanyolországban készülök, és ilyenkor jön rá az ember, hogy mi és kik az igazán fontosak számára.
Mindent Köszönök: Lacus